Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Irányító Hatósága február 23-án elküldte az előkészületben lévő, az ÚMVP 4. tengelyének végrehajtásáról szóló, „LEADER rendelet” tervezetét a helyi akciócsoportok számára. Amennyiben a rendeletalkotás ilyen irányban halad tovább a LEADER elvek szerinti vidékfejlesztés veszélyben van!
„A LEADER megközelítés közösségi kezdeményezésként indult… újszerű fejlesztéspolitikai elvek alapján. 1991-es indulása óta olyan sikeres, főként rugalmassága miatt, hogy a 2007-13-as programozási időszakban a módszertant beemelték az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztés Alapba (EMVA), mint horizontális tengelyt.”[1] Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) Irányító Hatósága (IH) által 2009. február 23-án elküldésre került LEADER rendelet tervezete, talán már nem nagy megdöbbenésre, nem azt az irányt követi, melyet az Európai Bizottság irányelveiben megfogalmazott. A cikk szerzője egy helyi akciócsoport munkatársa, ezért ismerhette meg a rendeletet, viszont az IH kérte a „titokban tartást”, azzal érvelve, hogy ez még nem a végleges változat. Ennek visszáságaira nem szükséges a figyelmet külön felhívni.
Az Európai Bizottság közzétett egy dokumentumot „Útmutatót az EMVÁ-ból finanszírozott 2007-2013-as vidékfejlesztési programok LEADER tengelyének végrehajtásához”[2] címen. Az útmutató V. fejezete szól arról, hogy a megalakult helyi akciócsoportok adminisztrációs, szervezési és pénzügyi feltételeit a korábbi LEADER programok tapasztalatainak megfelelően miként célszerű szervezni. A LEADER programok megvalósulásának ellenőrzésében szerzett 25 éves tapasztalat alapján az útmutató szerzői különös fontosságot tulajdonítanak a végrehajtás módjának, hiszen ha az nem kielégítően szabályozott, akkor veszélybe sodorhatja a terület alapú alulról való építkezés sikerességét. Sajnálatos módon 2009. márciusában még mindig az alapokhoz szükséges visszanyúlni, mivel nem abban az irányban halad a szabályozás, mely elvárható lenne.
A szubszidiaritás elvének megfelelően a program során a döntéshozatali eljárás súlypontjának a helyi akciócsoportoknál kell lennie. A decentralizált közigazgatási keretek között a helyi akciócsoportok a LEADER elvek megvalósítói. A cél világos, a végső kedvezményezetteknek azt kell tapasztalniuk, hogy a LEADER tengely alapján meghirdetett támogatások sokkal gyorsabbak, rugalmasabbak, illetve megbízhatóbbak, mint más eljárások alapján folyósított támogatások. Amennyiben a helyi akciócsoportok hiteltelenné válnak, a kedvezményezettek úgy tekintenek rájuk, mint egy felesleges többletteherre vagy az adminisztráció megduplázására, akkor a helyi akciócsoportok megbuknak. A bukás két irányból fenyegeti az akciócsoportokat, egyik oldalról a kedvezményezettek panaszai csattannak az akciócsoporton, másrészt a tagok, akik annak reményében csatlakoztak egy demokratikus elvek alapján létrejött önkéntes szervezethez, hogy érdemben tehetnek a térségükért, fognak csalódni és fogják elhagyni a csoportokat. A helyi akciócsoportok, ezáltal a LEADER tengely bukását úgy lehet elkerülni, ha az IH karakterisztikusan változtat az elképzelésein, és követi az útmutatóban megfogalmazott két lehetséges végrehajtási módszer egyikét.
a) A helyi akciócsoport a projektkiválasztásért felelős.
Ebben az esetben viszont a Kifizető Ügynökség vagy az Irányító Hatóság csak a kedvezményezettek jogosultsági követelményeknek való megfelelését ellenőrizheti. Amennyiben jogosultsági feltételek kerülnek megfogalmazásra, azoknak egyszerűnek és világosnak kell lenniük, és a Monitoring Bizottságnak azokat be kell mutatni. Az alulról induló kezdeményezés elvének alapján a hatóság adminisztratív ellenőrzése nem terjed ki a helyi akciócsoport eljárásainak tartalmi és lehetőségi ellenőrzésére, az ellenőrzés tárgya mindössze a működési folyamatok jogszerűsége. Arra érdemes a figyelmet felhívni, hogy az útmutató egyszer sem említ vezetést vagy irányítást a helyi akciócsoportok, illetve a Kifizető Ügynökség vagy az Irányító Hatóság viszonyában, csupán ellenőrzésről beszél.
b) A helyi akciócsoport felelős a végső kedvezményezettek jóváhagyásáért és a kifizetési kérelmek teljesítéséért, vagy nem a helyi akciócsoport teljesít, viszont ő továbbítja az ajánlást a Kifizető Ügynökség és az Irányító Hatóság felé.
Ebben az esetben két fő módszer létezik a kiadások és kifizetések jóváhagyására. A decentralizált módszer esetén főszabályként maga az akciócsoport közvetlenül felelős a kifizetésekért, a teljesítések igazolásáért. A fejlesztési forrásokkal vagy maga a helyi akciócsoport rendelkezik, vagy egy partnerszervezet, ami az akciócsoportok bevonásával vagy attól függetlenül működik. Hogy melyik módszer kerül bevezetésre, lényegében nem számít, a fontos az, hogy megteremthető legyen a gyors és hatékony működés. A 1290/2005 EK rendelet 6. cikk (1) bekezdése felsorolja a Kifizető Ügynökségek feladatait, azzal a kitétellel, hogy a közösségi támogatások kifizetésének kivételével e feladatok végrehajtása átruházható. Ráadásul a bekezdés csak közösségi kifizetésekre utal, így a társfinanszírozásban megvalósuló vidékfejlesztési programok esetében a társfinanszírozás kifizetése átruházható a helyi akciócsoportra. Mivel a társfinanszírozás a program egészére Magyarország esetén legalább 20 százaléknak kell lennie, és a LEADER szerűen végrehajtott intézkedések ezt messze alulmúlják, így az Európai Uniós jogszabályoknak ez a fajta megvalósítás teljes mértékben megfelel. Ennek kiemelésére azért van szükség, mert az IH rendszeresen érvel azzal a kifogással, hogy bizonyos dolgokat az „EU-s előírások miatt nem lehet megvalósítani.
A végrehajtás különböző lehetőségeinek részleteibe addig nem érdemes belemenni, amíg a jelenlegi gyakorlat szerint kívánja az IH a LEADER tengelyt lebonyolítani. Elég annyi, hogy több lehetőség áll rendelkezésre az eltérő, a LEADER elveknek megfelelő lebonyolításra.
A LEADER rendelet tervezete többszörösen következetlen, helytelenül összeállított, illetve alapvető hibája a jogszabályalkotó téves megközelítése. Jelen cikk nem a megismert tervezet hibáit kívánja felsorolni, hanem arra kívánja rávenni a jogszabályalkotót, hogy változtasson hozzáállásán. A helyi akciócsoportoknak lehetősége volt észrevételeiket megtenni, reméljük, hogy ez hatással lesz az IH-ra.
Az IH olyan rendeletet kíván alkotni a 4. tengely végrehajtására, mely egyrészt általános szabályokat tartalmaz minden akciócsoportra, illetve kedvezményezettre vonatkozóan, másrészt tartalmazza mind a 96 akciócsoport saját Helyi Vidékfejlesztési Stratégiájának a 4. tengely terhére megfogalmazott megoldási javaslatait. Egy akciócsoportnak átlagosan kb. tíz megoldási javaslata van a 4. tengely terhére, ami azt eredményezi, hogy az IH munkatársai által „gigarendelet” néven emlegetett rendelet összesen 1000 megoldási javaslat részletes és egyedi szabályozását tartalmazná. Az eddig elkészült rendelet 13 oldal terjedelemben foglalkozik az általános szabályok taglalásával.
Az általános rendelkezések megkülönböztetnek hét eltérő fejlesztési kategóriát:
a) LEADER közhasznú fejlesztés;
b) LEADER vállalkozási alapú fejlesztés;
c) LEADER rendezvény;
d) LEADER képzés;
e) LEADER térségen belüli együttműködés;
f) LEADER térségek közötti és nemzetközi együttműködés;
g) LEADER komplex fejlesztés.
A rendelettervezet 3 oldal terjedelemben tartalmazza egy kiválasztott helyi akciócsoport a) és b) szerinti megoldási javaslatait. Gyors számolás alapján a módszert következetesen végrehajtva létrejön egy mellékletek nélkül 800-1000 oldalas rendelet. Bagatellizálva a dolgot, az aggasztó az, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) még nem is hirdette meg az új kodifikátori állásokat. Érthetetlen a hozzáállás, a Büntető Törvénykönyv hossza is mindössze 125 oldal! Egy ezer oldalas rendelet esetén messzemenőkig sérül, hogy a LEADER tengely egyszerű és rugalmas legyen. Az IH azzal érvel a „gigarendelet” megalkotása mellett, hogy amennyiben 96 különböző rendeletet alkotnának, akkor 96 tárcaközi vitán kellene átesni. A hozzáállás téves, hiszen mindössze egy rövid, érthető és egyszerű rendeletre van szükség, melyben szabályozásra kerül, hogy
- a Helyi Akciócsoportok milyen eljárásrend kerete között hirdethetik ki saját Helyi Vidékfejlesztési Stratégiájuknak megfelelő pályázataikat!
- a Helyi Akciócsoportoknak milyen szabályokat kell betartaniuk a helyi pályáztatás folyamán, illetve a Kifizető Ügynökség milyen keretek között hagyja jóvá a projektgazdák kifizetési kérelmeit!
- az Irányító Hatóság, illetve a Kifizető Ügynökség hogyan ellenőrzi a szabályok betartását!
- mi a legegyszerűbb pályázati rendszer, ami a hatékony végrehajtást szolgálja!
Érthetetlen, hogy az IH miért ragaszkodik a rendeletben való szabályozáshoz, hiszen semmi akadálya annak, hogy a helyi akciócsoportok, mint önálló jogi személyiségű közhasznú egyesületek vagy non-profit korlátolt felelősségű társaságok pályázatot hirdessenek. Ez a fajta megvalósítás nagyban növelné az egész program rugalmasságát. Azáltal, hogy a helyi akciócsoportok a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák végrehajtásához megfelelő felhatalmazásokat kapnak, pedig jelentősen növelhető a program hatékonysága és eredményessége.
Az IH és a helyi akciócsoportok közötti valódi párbeszéd hiányában csak a korábban már az IH-val megosztott gondolatok ismétlésével lehet élni. Remélhető, hogy az IH megfontolja a felvetett elgondolásokat.
Bruder Márton
|
