Előző számunkban megjelentettük Dr. Orosz Sándor előadási anyagát, mintegy bevezetve a témakört a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) 2009 évi JELENTÉSE előtt. Dr. Orosz Sándor szerint a fenntarthatóság leszűkített értelmezése veszélyeket rejt magában, a komplex értelmezés viszont a társadalom teljességének összehangolt együttműködését is feltételezi. A NFFT megalakulása célja is hasonló gondolatot fogalmaz meg.
Klikk a képre
„A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 2008 októberében alakult meg az Országgyűlés elhatározásából, azzal a céllal, hogy napirenden tartsa a közös gondolkodást a fenntartható fejlődésről.
A Tanács kinyilvánította, hogy alapvető változtatásokra van szükség a jövő érdekében. E változtatások közös alapja:
- felülemelkedés az egyéni, rövid távú érdekeken, és a közösségi, hosszú távú érdekek előtérbe helyezése;
- a társadalom által vallott értékek egyensúlyának megteremtése, amely feltételezi annak elfogadását, hogy a környezetminőséget és -biztonságot, az egészséget, a társadalmi igazságosságot és más általános értékeket az anyagi jóléttel egyenrangúan kell kezelni;
- az összefüggésekben gondolkodás, amely szerint az életünket kísérő problémák összefonódtak, éppen ezért nem lehet őket a ma jellemző módon, különállóan működő intézményrendszerekben megoldani;
- a társadalom egyetértésének kialakítása a jövő azon céljainak elérése érdekében, mely szerint a környezet adta lehetőségekhez kell igazítanunk a fogyasztási igényeinket – a társadalom csak annyit vehet el a környezetétől, amennyit a természetes folyamatok képesek újratermelni;
- a társadalomban uralkodó viszonyok újragondolása az igazságosság, a kölcsönös szolidaritás, az egymásért való felelősség, a megértés, a békesség, az együttműködés, és a befogadás jegyében.
A Tanács céljainak elérése érdekében feladatokat állított fel saját maga számára, amelyek közül elsőként a társadalomnak szóló jelentés létrehozását jelölte meg.
Miért pont egy jelentés?
A Tanács nem titkolt szándéka, hogy neve összefonódjon a fenntarthatóságról szóló társadalmi párbeszéddel. Mások és saját tapasztalataink is azt támasztják alá, hogy ma még kevesen ismerik, és még kevesebben értik a fenntarthatóság fogalmát. Sőt, még a kérdéskörrel foglalkozók is heves vitákat folytatnak a fenntartható fejlődés értelmezéséről és megvalósíthatóságáról. Emellett abban sincsen megegyezés, hogy mi mindent tekinthetünk a fenntarthatatlan világ okainak, és hogy hogyan javíthat a helyzetén egyetlen ország a globalizált világban. Lehet-e Magyarország fenntartható egy nem fenntartható világban? Az a probléma is számtalanszor felmerül, hogy az országnak nincsen hosszú távra szóló jövőképe, nem tudjuk, hogy milyen értékek mentén, honnan és hová szeretnénk eljutni.”
A Vidék Hangja magazin korábbi számaiban szóltunk arról, hogy a „vidék” leértékelése milyen mulasztása korábbi időszakoknak, a vidék felemelkedése viszont nélkülözhetetlen a társadalom fejlődéséhez; hogy a vidék társadalma nem egy tárca érdek alá tartozó terület, így a fejlődése sem függhet egy gazdasági részterület megítélésétől stb.
Korábbi cikkemben idéztem a CORK-i NYILATKOZAT (1996) fontos gondolatát, az Európai Únió egyik fontos célkitűzését:
„A fenntartható fejlődést a legelső helyre kell állítani az Európai Unió problémái között, és ennek olyan meghatározó alapelvvé kell válnia, amely a vidékre vonatkozó minden politika alátámasztását szolgálja a közeli jövőben és az Unió kibővítése után is.
A fenntartható fejlődés alapelve arra irányul, hogy megfordítsa az elvándorlást, szembeszálljon a szegénységgel, serkentve a foglalkoztatást és az esélyegyenlőséget és, hogy kellő választ adjon a jobb minőség, az egészségügy, a biztonság, a személyiségfejlesztés és a pihenés iránti növekvő igényekre, és, hogy hozzájáruljon a vidéki jólét növeléséhez. Azt az igényt, hogy a vidéki környezet minőségét megőrizzük és fejlesszük, be kell építeni minden olyan közösségi politikába, amely kapcsolatban van a vidékfejlesztéssel. Jobb egyensúlyt kell kialakítani a vidéki és városi térségek között, a közkiadások, az infrastrukturális beruházások, az oktatási, egészségügyi és hírközlési szolgáltatások vonatkozásában. A rendelkezésre álló erőforrások növekvő hányadát kell a vidékfejlesztésre és a környezeti célok elérésére fordítani.”
Hivatkozva Orosz Sándor előadására, a fenntarthatóság komplexitására, utalva a Cork-i Nyilatkozat fő célvetésére, felmerülhet az a kérdés, hogy a JELENTÉS ma milyen fogódzót ad a vidékre vonatkoztatottan. Sajnos meg kell állapítani, hogy szinte semmilyet. Az agrárgazdaság gondolata ugyan még felmerül, de az agrártársadalom ügye már nem. A vidéki térségek, a vidékgazdaság pedig még csak perspektívaként sem jelenítődik meg!
Az Európai Uniónak van egy Jelentése (Ajánlása), a Vidéki Térségek Európai Kartájáról (VTEK) (1996). A PREAMBULUM bemutatásával adjunk betekintést erről:
„Az Európa Tanács tagállamai és ezen karta aláírói
I.) figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagállamok nagyobb egységének elérése abból a célból, hogy megőrizzék és megvalósítsák azokat az ideálokat, amelyek közös örökségüket képezik, és hogy elősegítsék gazdasági és társadalmi fejlődésüket;
2.) megfontolván azt, hogy a vidéki térségek élet- és munkafeltételeinek javítása a megfelelő intézkedések segítségével hozzájárulhat a társadalmi és gazdasági fejlődéshez Európában;
3.) figyelembe véve azt, hogy az európai integrációs törekvések előrehaladásával és az államok, valamint a régiók növekvő kölcsönös függősége miatt az ilyen intézkedéseknek összeurópainak kell lenniük;
4.) elhatározván, hogy létrehoznak egy olyan új cselekvési keretprogramot a vidéki térségek fejlesztésére, amely összhangban és egyensúlyban van az Európa városi térségeiben folyó gazdálkodással, és ugyanakkor azt, hogy olyan fenntartható erőforrás-gazdálkodási politikát alakítsanak ki, amely a hagyományos feladatok mellett új feladatokat jelöl ki a mezőgazdaságnak, az erdészetnek, az akvakultúrának és a halászati szektornak (a természet és táj megőrzése, megújítható nyersanyagok termelése az ipar és a mezőgazdaság számára, részvétel a vidéki turizmusban és üdülési tevékenységekben stb.);
5.) figyelembe véve azt, hogy ennek a cselekvési keretnek, amelyet a Vidéki Térségek Európai Kartája tartalmaz, olyan vidékfejlesztési alapelveket kell megfogalmaznia, amely életképes mezőgazdasági, erdészeti, akvakultúra és halászati szektorokat feltételez, továbbá egészséges környezetet, és figyel arra, hogy fejlessze a vidéki térségek olyan képességét, hogy új gazdasági tevékenységeket vonzzanak magukhoz, és hogy megőrizzék és fejlesszék az emberi tőkét. Ennek a cselekvési keretnek arra is irányulnia kell, hogy védje és fejlessze a gazdag és sokszínű európai vidéki kulturális örökséget;
6.) figyelembe véve, hogy az európai együttműködésnek ennek megfelelően erősödnie kell annak érdekében, hogy elősegítse az ilyen fejlődést, és hogy a természeti erőforrások és vidéki térségek fenntartható fejlődésének alapelvét növekvő mértékben kell beépíteni a különböző politikákba, beleértve a kereskedelmi politikát is;”
Mind ezek alapján joggal állíthatjuk, hogy az agrárgazdaság szereplése még nem helyettesítheti a vidéki térségeket, a vidéktársadalmát, bár az agrárgazdaság fontos gazdasági bázisa lehet egy adott kistérségnek, mikrorégiónak. Azt is állítjuk, hogy a fenntarthatóság nézőpontjából a városi térségek és a vidéki térségek jelentenek egy adott dimenziót, ahol a fenntarthatóság aspektusában a vidéki térségek a veszélyeztetettebbek. Hogyan próbálja meg oldani ezt a helyzetet a VTEK?
„b) A vidéki térségekkel és különösen a mezőgazdasággal szemben fellépő veszélyeztető tényezők előtérbe helyezték annak igényét, hogy integrált társadalmi és gazdasági politikát alakítsunk ki, amely a regionális (vidékfejlesztési) és mezőgazdasági politikára épül. Ezeket a politikákat össze kell hangolni egymással úgy, hogy harmonikus egészet alkossanak, vegyék figyelembe a városi és vidéki térségek egyenlőségének és kiegészítő jellegének szempontjait is.
c) A fenntartható fejlődés alapelvének tükröződnie kell minden olyan politikában, amelyeket a vidéki térségekre vonatkozólag alkalmaznak és ezeket a politikákat szerves rendszerbe kell integrálni.
d) A vidék fejlesztésére vonatkozó ilyen tervnek regionális tényezőkre kell épülnie, támogatnia kell a helyi kezdeményezéseket, és minden lehetséges módon a belső erőkre támaszkodó fejlődést kell elősegítenie. Ennél fogva
- a tervekben és döntésekben az embereknek és problémáiknak kell központi szerepet játszani;
- a vidéki társadalom pozitív értékeit, főleg a hagyományos családi életet kell megőrizni annak érdekében, hogy a fiatalok fejlődését és a közösségbe való beépülésüket elősegítsük;
-a közösségi önazonosságot meg kell erősíteni, épp úgy mint az önbizalmat, az együttműködést és a kreativitást;
- a vidéki térségek kulturális és történelmi jellemzőit meg kell őrizni, és elő kell segíteni kibontakozásukat;
- segíteni kell a sokoldalúság kialakulását, valamint a vidéken élő népesség és a lakosság többi része közötti kapcsolatok fejlődését.”
A következő számunkban az agrárgazdaság kérdéskörét próbáljuk meg a JELENTÉS mondandója alapján áttekinteni.
Nacsa János
|
