Elkészült az összefoglaló a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat tevékenységeiről a Közös Agrárpolitika társadalmi vitájával kapcsolatban (2010). Ebből az összefoglalásból főleg a kérdőívre beérkezett válaszok feldolgozására lehet következtetni. Ha történelmi összefüggésben is szeretnénk látni, láttatni, akkor érdemes utalni arra, hogy az EU csatlakozás feltétele volt a Nemzeti Agrárprogram (NAP) kialakítása, elfogadása. Közismert, hogy az 1997-es Nemzeti Agrárkerekasztal (NAK) tárgyalások a NAP előkészítése érdekében folytak, de 2004-ben is komoly tárgyalások voltak ebben a témakörben.
Korábban a Vidék Hangja magazinban az 1997-es NAK Zárónyilatkozata kivonatos formában már megjelent, azonban érdemes közzétenni a teljes anyagot. A téma iránt érdeklődő ezt a dokumentumot olvashatja az alábbiakban.
A NEMZETI AGRÁRKEREKASZTAL TÁRGYALÁSON (1997. 04. 26.), „a NAP KOORDINÁCIÓS FÓROM” ÁLTAL ELFOGADOTT ÉS A PLENÁRIS ÜLÉSEN JÓVÁHAGYOTT, ZÁRÓNYILATKOZAT
„Az Agrárkerekasztal-tanácskozás mindvégig felelősségteljes, tárgyilagos és megegyezésre törekvő légkörben zajlott le. Számos alapelvben, jövőt formáló kérdésben egyetértés vagy meggyőző többségi álláspont alakult ki. Ennek köszönhetően reális esély mutatkozik arra, hogy a további, részletesebb szakmai egyeztetések elvezetnek a Nemzeti Agrárprogram végleges formába öntéséhez.
„A vitaülés szükségesnek tartja egy agrártörvény mielőbbi meghozatalát, amely törvény alapelveihez több ország – például Németország – gyakorlata szolgálhat például.
A vitaülés egyúttal felkéri a kormányt, hogy hozzon sürgős intézkedéseket az agrárválság kezelésére.
A Nemzeti Agrárkerekasztal-tanácskozáson elhangzottak alapján a következő álláspontok rajzolódtak ki.
1. A nemzeti agrárprogram, a NAP, alapvető célja a magyar agrárgazdasági vertikum hosszú távra szóló és széleskörű közmegegyezésen alapuló stratégiájának meghatározása.
2. A NAP-nak kell megteremteni az ezredfordulón jóval túlnyúló agrárfejlesztést kiszámítható, és konjunkturális okokból meg nem kérdőjelezhető tartós kereteit, kell kijelölnie a gazdasági és társadalmi célokat, a fejlesztési feltételeket, a garanciákat és működési mechanizmusokat, illetve azok intézményeit. Csak világos célok, stabil feltételrendszer és tudatos piacbővítés mellett remélhető a gazdasági versenyképesség javítása, amely egyben feltétele a vidékfejlesztési és szociálpolitikai törekvések teljesítésének.
A NAP tehát iránytű és fogódzó a mindenkori kormányzat, s egyben garancia is a szakmai és az érdekképviseletek, valamint az agrárszféra valamennyi szereplője, vállalkozója és vállalata számára.
Nemzetgazdasági érdek olyan többcélú agrárgazdaság megteremtése, amelynek egyenlő súllyal megfogalmazott céljai:
-a versenyképes termelés megteremtése, amellyel meg tudjuk őrizni a belföldi élelmiszerpiacot, s zömmel honi termékekkel, elérhető áron elégíthetjük ki a lakosság élelmiszerkeresletét.
-a szabályozott piac működési és ellenőrzési mechanizmusaival fokozatosan és folyamatosan teremtsen esélyegyenlőséget a tőke és munkaarányos jövedelmek megszerzéséhez.
-az általában kedvező agráradottságokat, a komparatív előnyöket kínáló természeti és gazdasági erőforrásokat a gazdaságos, exportorientált termelés szolgálatába állítja.
-hozzájárul a vidék népesség megtartóképességének és szociális helyzetének javításához.
-a termelő tevékenységet összhangba hozza a természeti környezet megőrzéséhez fűződő össztársadalmi érdekkel.
-segíti a gazdaság humán erőforrásainak fejlesztését, az agrárinnovációt.
3. A Nemzeti Agrárkerekasztal valamennyi résztvevője elismerte és hangsúlyozta a tartós gazdasági növekedés elindításának szükségességét, amely azonban feltételeiben és céljaiban is számos fontos kérdés tisztázását igényli. A többségi álláspont a tervezett 3,5%-os évi növekedés ütemének 4-4,5%-ra való emelését tartaná indokoltnak, mint amelytől a hatékonyság, a versenyképesség és a jövedelemtermelés javulása, illetve az EU –csatlakozási tárgyalások kedvezőbb feltételrendszere remélhető.
Ugyanakkor majdnem ezzel egyenlőhangsúllyal fogalmazódott meg a piactól való függés figyelembevételének fontossága, a kínálat és a kereslet összhangja. A külpiaci kereslet versenyképes, azaz megfelelő minőség és elfogadható ár mellett reálissá teszi a magyar agrárgazdaság exportorientált fejlesztését. A fő piacot azonban továbbra is a belföld jelenti, ahol növekvő kínálattal konkurencia és az egész nemzetgazdaság növekedésétől függő kereslet várható.
Kompromisszumos álláspontként megfogalmazható egy olyan felfogás, amely az évi 3,5%-os minimumként kezeli, ennek érdekében megteszi a tőkebevonással kapcsolatos tervezett intézkedéseket. Az ezt meghaladó növekedést a nemzetgazdaság GDP-jének 3%-ot meghaladó bővülése estén lehet megcélozni.
4. A földtulajdon- és birtokviszonyok rendezése az agrárgazdaság egyik legégetőbb feladata, amelyet a hatékony földhasználat szolgálatába kell állítani.
A többség úgy látja, hogy a jövő agrárgazdaságában a magántulajdonon alapuló sokszínű birtokviszonyok lesznek egy időben jelen.
A tulajdonszerzéssel kapcsolatban markánsan elkülönültek a vélemények.
-Több politikai és civil szervezet és a szövetkezeti szektor képviselői elengedhetetlennek tartják, hogy a mezőgazdasági profilú, belföldi jogi személyek földtulajdont szerezhessenek, noha ez -a külföldiek kizárása miatt- jogalkotási nehézségeket vethet fel. Számos résztvevő a teljes tiltás mellett foglalt állást és csak a belföldi természetes személyek számára tennék lehetővé a földtulajdon megszerzését.
-Egyesek javasolták a belföldi személyek földvásárlási korlátainak lazítását.
-A külföldi természetes és jogi személyek földvásárlási tilalmának fenntartása tekintetében egyöntetű álláspont alakult ki.
A föld tulajdonviszonyok mellett a hatékony földhasználatot elősegítő tartós földbérleti rendszer feltételeit is meg kell teremteni. Ennek során figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés sajátosságait, elsősorban a befektetések hosszú megtérülési idejét.
A tulajdon- és birtokviszonyok rendezésének alapfeltétele az ingatlan nyilvántartás naprakész állapotba hozása.
5. Az agrárgazdaságban alapvetően szektor és szervezet semleges gazdasági szabályozás indokolt. Az új agrárvállalkozások egy része azonban ma még nem képes a versenyszféra keretei között sikeresen tevékenykedni. Ezért a támogatási rendszernek esélyt kell kínálnia az új agrárvállalkozások és családi vállalkozások, különösen pedig a fiatal gazdák számára, hogy megerősödjenek és versenyképessé váljanak.
A döntően családi szükségletre termelő, részmunkaidős, kisegítő gazdaságok fennmaradását a társadalmi átlagnál alacsonyabb falusi jövedelmek, a foglalkoztatási feszültségek enyhítése miatt, és általános szociálpolitikai megfontolásból szükséges támogatni, de a versenyszférától eltérő módszerekkel.
A gazdálkodók sokféle szerveződése, szövetkezése: a hitelszövetkezetek, az értékesítő és beszerző szövetkezetek, a mezőgazdasági szövetkezetek, a biztosítási egyesületek, az erdőbirtokossági társulatok és szövetkezetek, továbbá a más szerveződések a kölcsönös segítés, a szolidaritás elve szerint, a kölcsönös gazdasági érdekek alapján szerveződnek Segítik a vidéki közösségek, a vidéki társadalom szervezését és fejlesztését is. Megalakulásukat és működési feltételeik megteremtését támogatni kell.
6. Az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés kormányzati teendői szükségessé teszik a tárcák eddigieknél szorosabb együttműködését, az intézményrendszer fejlesztését, s többségi vélemény szerint a kormányzati struktúra módosítását is. A földművelésügyi tárca legyen felelős a vidékfejlesztésért és a fejlesztést szolgáló eszközrendszer működtetéséért, ezt tükrözze a minisztérium elnevezése is. Ehhez a minisztériumhoz tartozzon az agrárszakoktatás és az agrár-felsőoktatási hálózat is (a kormány nem támogatja a kormányzati struktúra javasolt módosítását).
Az agrárpiac tudatos szabályozása továbbra is a termékpályák rendező elve szerint célszerű. A hatékony szabályozás érdekében erősítendő a terméktanácsok mellett a Magyar Agrárkamara és az érdek-képviseleti szervezetek szerepe. Össze kell hangolni a hegyközségek és az érdek-képviseleti szervezetek munkáját.
7. Az agrárgazdaságban jelentkező konfliktusok kezelésének és megelőzésének fontos eszköze az érdekegyeztetés. A kormány feladata, hogy kezdeményezze és az érintettekkel együtt kidolgozza a hatékony érdekegyeztetés rendszerét, a partnerek közötti szabályozott együttműködés formáit, amelyet az erre vonatkozó törvényben kell rögzíteni. Az érdekegyeztetés terjedjen ki az agrárgazdaságot érintő valamennyi fontos kérdésre, beleértve a szabályozási, támogatási rendszerek alapelveit is. Többen kezdeményezték, hogy intézményesen biztosítani kell az országos agrárképviseletek működéséhez szükséges anyagi, technikai feltételeket.
8. Az agrárberuházásokat és általában az agrárvállalkozásokat hátráltató tőkehiány jórészt az évek óta jelentkező jelentős vagyonvesztéssel és a rendkívül alacsony jövedelemtermelő képességgel függ össze. Ez utóbbi viszont egyéb tényezők mellett, annak is következménye, hogy az agrárolló gazdasági kapcsolatokat romboló módon és mértékben nyílt ki. Az agrárjövedelmek érdemi növelése és stabilizálása tehát szükségessé teszi az agrárolló fokozatos, de érzékelhető mértékű zárását. E folyamat elindítása a költségvetési forrásoktól és lakossági vásárlóerőtől függően, részben állami feladat, ami a piac és versenyszabályozás eszközeivel eredményesen szolgálható. Másrészt azonban magukon az agrárszereplőkön, az agrárszereplők szervezettségén, alku pozícióján múlik. Ennek erősítésére elsősorban a kooperatívabb magatartás, a szolgáltató típusú szövetkezetek és más gazdasági szervezetek létrehozása, illetve az érdekvédelmi munka erre való összpontosítása ajánlható.
9. Az agrártermelési adottságaink gazdaságos kihasználását, a lehetséges hazai és külföldi piacok meghódítását, tehát a reális növekedési célok megalapozását, jelenleg nagymértékben akadályozzák a hitelhez jutás mostoha feltételei, különösképpen a közép és hosszú lejáratra megszerezhető hitelek korlátai. A hitelezési probléma szintén az alacsony jövedelmezőséggel és a hitel visszafizetések szokásosnál nagyobb kockázatával hozható összefüggésbe. A finanszírozási gondok hosszabb távra szóló enyhítése több állami intézkedés egyidejű meghozatalát is igényli. Ezek közül különösen fontos, hogy:
a tartós jövedelemhiány miatti tőkehiány mérséklésére 1997-től kezdődően 2-3 éven keresztül, évi 50 milliárd forint forgóeszköz-finanszírozásra is használható, jelentős kamatpreferenciájú, középlejáratú, államilag garantált tőkepótló hitel kell az ágazatnak nyújtani. A kormány az 50 milliárd forintos forgóeszközhitel biztosítását támogatta. Az e pontban rögzített hitel felvételének feltétele kidolgozott programok benyújtása.
-az állam vállaljon szerepet a mezőgazdasági hitelszövetkezetek létrehozásában, működésük fokozottabb támogatásában és a betétbiztosításban.
-az államilag támogatott földjelzálog-hitelezés intézményének mielőbbi életre hívása, közgazdasági megalapozása, illetve a tényleges működéséhez szükséges törvényi feltételek megteremtése.
10. Az átalakulás, az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülésének éveiben az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés és a környezetvédelem egymással összefüggő célrendszere a korábbiaknál nagyobb állami támogatásra, nemkülönben összehangoltabb állami és területi irányításra szorul.
Többségi vélemény szerint a legégetőbb agrárteendők elvégzése, a nemzetgazdasági GDP legalább 2,5 százalékát kitevő, állami támogatási összeg felhasználását teszi szükségessé. A támogatási kereten belül a közvetlenül agrárcélokra fordítandó források arányát- részletesebb számítások alapján – úgy kell rögzíteni, hogy az agrártámogatások reálértéke számottevően növekedjék.
Az Agrárkerekasztal résztvevői indokoltnak tartják, hogy a kormányzat ismételten tekintse át a foglalkoztatási, a területfejlesztési és a környezetvédelmi támogatások jelenlegi jogcímeit, a támogatáshoz való hozzájutás rendszerét, s hozza létre a célirányos, összehangolt és a fő célokra összpontosító felhasználás intézményi garanciáit.
11. A termeléspolitika irányát a hatékony, exportképes, minőségközpontú termelésre való kényszer határozza meg. Fontos cél az agrárnépesség foglalkoztatását segítő munka intenzív ágazatok termelésének növelése, valamint a tevékenységek vertikális bővítése, a nagyobb hozzáadott értékkel eladható élelmiszerek előállítása.
E termelésfejlesztési célokat az agrártermelés olyan műszaki-technikai megújulásával kell megalapozni, amely alkalmazkodik az ökológiai adottságok sajátosságaihoz, valamint a sokszínű üzemi-szervezeti formákhoz. A termelésfejlesztési célok eléréséhez szükség van a mezőgazdaságból kieső tőke mielőbbi pótlására s a támogatási rendszer átalakítására.
A termeléspolitikai célokat olyan támogatási rendszerrel szükséges alátámasztani, amely a korábbiakhoz képest áttekinthetőbb, ellenőrizhetőbb, s arányaiban lényegesen többet juttat a versenyképesség javítását közvetlenül szolgáló célokra. A támogatási rendszer átalakítását már 1998-ban meg kell kezdeni az alábbiakra tekintettel:
-a termelést és a beruházásokat továbbra is támogatni szükséges,
-a normatív exporttámogatásokat nemzeti érdekeinkkel összhangban mérsékelni indokolt,
-a piaci készségek fejlesztése, az oktatási, a kutatási, a szaktanácsadási és a piackutatási tevékenységek fokozottabb rendszerszerű támogatásával,
-a hatékonyabb működést elősegítő üzemi szerkezet ösztönzése, különösképpen az induló vállalkozások támogatásával, valamint az integrációs formák és szövetkezetek elterjedésének segítésével,
-a piacra jutás, a piaci zavarok megelőzésének és elhárításának elősegítése, valamint az ár- és jövedelemhullámzás mérséklése,
-a tipikusan agrártérségek felzárkózásának összehangolt programokon nyugvó támogatása,
-a jövedelemkiegészítés, a legális foglalkoztatás és a minőségi termelés ösztönzése.
12. Az értekezlet egyértelműen megerősítette az agrár nyilvántartási és az EU-konform, korszerű alapokra helyezett agrárinformációs rendszer kialakításának szükségességét és rendszerszerű működtetését.
Az üzemi jövedelmek ismerete, a tesztüzemek vizsgálata, a piaci folyamatok naprakész megfigyelése, a piaci információs rendszer nélkül nem képzelhető el eredményes piacszabályozás.
A tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások pontos és mielőbbi átvezetése nélkül a földügyek végleges rendezése sem oldható meg (birtokrendezés, földjelzáloghitel, földpiac stb.).
Az agrárinformációs rendszer kialakítását elsősorban állami szinten kell szervezni, az érintett szervezetek feladatának koordinálásával. Ezzel párhuzamosan kell megvalósítani a termelők munkáját támogató, az Agrárkamara által koordinált, a szaktanácsadást megalapozó termelői információs rendszert is.
A feldolgozott közhasznú információkat az agrárgazdaság valamennyi szereplője számára hozzáférhetővé kell tenni.
13. Az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő tárgyalások, de még inkább a belépésre való felkészülés stratégiai elveinek megalapozása a Nemzeti Agrárprogram társadalmi vitájának egyik főfeladata. Ennek megfelelően elsősorban az agrárgazdaság jogi és intézményi rendszereinek harmonizációját, az agrárpolitika EU-konform gyakorlati működési módszereinek kipróbálását, bevezetésük feltételeinek megteremtését kell kezdeményeznie.
Az előkészületi tárgyalások sikere és a legkisebb zökkenőkkel járó belépés érdekében meg kell teremteni azoknak az információs és nyilvántartási rendszereknek az adaptációját, amelyek kielégítik az összehasonlíthatóság, a naprakészség és a „közös nyelv” használatának feltételeit. Szükséges, hogy a civil szervezetek, az érdekképviseletek, köztestületek és az egész vállalkozói szféra szervezetten vegyen részt a tárgyalási előkészületekben, mindenekelőtt a képviselendő nemzeti érdekek meghatározásában.
Az EU elveivel és gyakorlatával harmonizáló vidékfejlesztési politika jogi szabályozási és intézményi hátterének létrehozása feltétele a belépést megelőző EU-konform gyakorlatnak és az esetleg megszerezhető EU-s támogatási források befogadásának, szakszerű kezelésének.
14. Az agrárgazdaság hatékonyságát a szellemi erőforrások mennyisége és minősége alapvetően befolyásolja. A szellemi háttér a többszintű szakmai képzéshez és továbbképzéshez, a tudományos kutatásokhoz és a szaktanácsadáshoz egyaránt szükséges. Az intézményi rendszer egységei nagyrészt rendelkezésre állnak, az egyetemek és a meglévő kutatóintézetek formájában. A szellemi erőforrások fejlesztésére fordítandó innovációs pénzügyi forrást a mindenkori agrártámogatás százalékos arányában kell meghatározni, az intézmények költségvetési alapellátásán túl.
Az általános követelményeken túl, az agrárgazdaság eltérő térségi sajátosságai miatt, a termelésfejlesztés és kísérleti kutatási háttér térségi jellegének megerősítése sem nélkülözhető.
15. Az érdekelt tárcák, az önkormányzatok, a tudományos intézmények és a civil szervezetek közreműködésével vidékfejlesztési koncepció kidolgozása szükséges. Ebben az agrárgazdasági(feladatokon túl(fel kell tárni a vidéki térségek adottságaihoz igazodó fejlesztési lehetőséget, különös tekintettel a vidéki életkörülmények és foglalkoztatási viszonyok javítására (feldolgozási tevékenységek, falusi turizmus, agrár- vendégfogadás stb.)”
Budapest, 1997. április 26.
Dr. Kármán Ferenc
|
