A városaink zsúfoltsága, az egyedi és tömegközlekedés ellehetetlenedése, a vidéki élet felé fordítja a természet közeli életre vágyó emberek mind nagyobb tömegét. Ez az igény többféle módon jelentkezik a falvakban.
Részben felvásárolja a helyi jobb állapotú lakóingatlanokat, részben telekvásárlással új építésű házak megvalósulására kerül sor. Mindkét megoldás megfelelő szabályozás hiányában azzal a veszéllyel jár, hogy az épület funkcionális előnyei miatt, annak esztétikai igénye háttérbe szorul, helyi építészeti környezetbe illeszkedése fel sem merül.
A témaválasztást elsősorban a vizsgált települések egyedi építészeti karaktere adta. Megvizsgáltam, hogy a fejlődéstörténeti, etnikai különbségek mennyire tükröződnek a faluszerkezetben, építészeti kialakításban, részletképzésben. Feladatul tűztem ki a helyi építészeti örökség megismerését, több jellemző épület felmérését, és dokumentálását. A dolgozat célja, a települések építési hagyományának feltérképezése és azok azonosságának, és különbözőségének rendszerezése, továbbá a feldogozott példák alapján, olyan javasolt feltételrendszer meghatározása, amelyet megkövetelve az újonnan építendő lakóépületek nem ütköznek ki falvak egységes arculatából. Ezáltal támpontokat, és ezen keresztül, ajánlásokat adjak a helyi építési szabályzatok, és a szabályozási tervek kiegészítésihez. Valamint, hogy a lakosságban tudatosuljon, az általa használt ingatlanok építészeti értékei.
A bemutatás a nagyból a kicsi felé haladva viszi végig az olvasót a megyei színtől a mikró térségig. A dolgozat első része helyzetelemzés, mely ismerteti a települések történetét, elhelyezkedését, épített -és természeti környezetét, táji adottságait, természeti értékeit, népességét, gazdasági erejét.
A magyar vidék hagyományait hangsúlyozza az egyes települések egységes arculata, amelyek a szokásokat, és az elődök tiszteletét sugallják, ahogy ez Kisszékely és Nagyszékely esetében is megfigyelhető. A két település egymástól 3 km-re Tolna megyében a Dunántúli-dombság kezdődő vonulataiban helyezkednek el. Közúti megközelítésük egyirányú, a 61-es számú főútról lehetséges, tehát zsákfalvak, mely adottság segített megőrizni a település hagyományos arculatát. Tágabb környezetével földutak kötik össze. A két település szinte csak nevében hasonlít egymásra. Történelme, története a kis földrajzi távolság ellenére is különböző. A településnév arra utal, hogy a honfoglalás megelőzően székely bevándorló törzsek itt is megtelepedtek. Mindkét település már a bronzkorban is lakott volt. A Rákóczi-szabadságharc következtében a települések lakosságának száma jelentősen lecsökkent, ezért szükségessé vált a települések benépesítése. Ebben az időben Tolna megye északi része Styrum Lymburg gróf birtoka volt. Ő is, mint az egykori török hódoltság többi földbirtokosa, az elnéptelenedett területekre máshonnan, főleg Németországból, telepeseket hívott. Szem előtt tartotta azt, hogy egy-egy faluba azonos vallásúak kerüljenek. Így telepített németeket Hessen-Kassel, Hessen-Isenburg, és Fekete-erdő vidékéről, akik vallásszabadságot, tíz év robot-mentességet és egyéb segítséget kaptak¹. Kisszékely katolikus vallású, meghatározóan magyar lakta település maradt, mert a betelepített (1720) német családok beleolvadtak a helyi közösségbe, míg a tőszomszédságban lévő Nagyszékely a betelepítések (1722) következtében német ajkúvá vált, és református hitvallású. Ennek jelentős kihatás volt a telkek méretére, birtokok aprózódására, mert a katolikus hit szerint, ahány gyermek annyi felé osztódik szét a birtok, míg a református hit szerint az elsőszülött fiú örököl mindent. Kisszékelyre az önellátására való berendezkedés, jellemzően kevés számos állat (tehén, szamár, ökör, ló) tartás volt jellemző, telkeik és földterületeik ennek megfelelően keskenyek. Nagyszékelyt széles telek, piacra termelés, és sok számos állatot tartás jellemzi. Kisszékely főutcás település, amelynek kereszt utcái a dombok, és völgyek alakjához igazodik. Nagyszékelyen az épített utcák több száz méter hosszúak, lényegében a falu központjában futnak össze. Érdekes, jóformán csak itt fellelhető megoldás, hogy a községben kialakított hosszú utcákat csak egy-egy, közlekedésre is alkalmas összekötő köz töri meg, keresztirányú utcák nem épültek, oka, hogy légvonalban ez a távolság csak 80-100 m-re tehető, valamint az így épített „utca párok” telkei a képzeletbeli felezővonalon összeérnek. Három ilyen szimmetrikusan épült utcapárt találunk, ami közös bennük, hogy az így épített utcáknál: mindegyiket partoldalak határolják, a szimmetria, középvonalukat egy – egy patak szeli keresztül, a kialakított telkeket a közlekedési út, az utca osztja ketté². A telken a házakat fésűs módon építették be, tehát hosszában, az utcafrontra merőlegesen. A ma is látható házakat 3 csoportba oszthatjuk. A szegényebb, kicsi, egyenes 1 vagy 2 szoba-konyhás házak, végében gazdasági épület, általában alacsonyabb tetővel folytatódik. A másik fajta a módosabb, két generációnak is elegendő hosszú ház: 3 vagy 4 szoba, 2 konyhával. Ezek az épületek vályogtéglából, vagy tégla pillérek közötti vert vályogfalból készültek, a helyi adottságoknak megfelelően. A leggazdagabbak pedig hajlított házat „kanyar házat” építettek, 4 -5 szobával és 2 konyhával. Az utóbbi épülettípus már téglából készült, mely egy lassú polgárosodási folyamat eredménye, és Nagyszékelyre jellemző.
A települések kialakulása mellett, az egyes lakóházak melléképületei is mutatnak különbségeket. Kisszékelyen elvétve akad különálló nyári konyha, Nagyszékelyen szinte mindegyik háznál megtalálható. Kisszékelyen, egy-egy helyen építettek górét, Nagyszékelyen, a legtöbb portán megtalálható, ezek többségben egyedülálló módon, a nyári konyha tetejére építve kerületek kialakításra. Kisszékelyen az épületeket fa mestergerendával gyámolított fiókgerendák közötti pólyásfödémmel készítették, a számos jószág feletti istállók deszkaborítást kaptak sártapasztással, a hőszigetelést az állatok takarmányozására behordott széna szolgáltatta. Nagyszékelyen a főépület födémje nem mutat eltérést, de az istállók födémje acélgerendák közötti poroszsüveg boltozat, mert itt tárolták a szemes terményeket, amelyet eladásra szántak.
A védelemre tervezett Kis és Nagyszékelyi Dombság Természetvédelmi Terület nagyszékelyi területrésze 854 ha (a közigazgatási terület 25%-a), Kisszékely 1100 ha (a közigazgatási terület 40%-a). Itt található a Dunántúli dombság két legnagyobb kiterjedésű összefüggő erdőterületei, nagyszámú, és sokféle rőt, és nagyvadállománnyal. Mivel a települések jelentős része Natura 2000 Kiemelt jelentőségű természet megőrzési terület, és Különleges madárvédelmi terület, ezét különösen nagy gondot kell fordítani az itt fészkelő veszélyeztetett madárfaj (Kisbékászó Sas) élőhelyének megóvására. A települések közigazgatási területének túlnyomó része mezőgazdasági művelésre rendkívül alkalmas. A termőréteg vastagsága 1 m körüli, az aranykorona értéke (30 -50). Ennek a jó minőségű termőterületnek, és emberek szorgalmának köszönhetik a települések a fennmaradásukat. Napjainkban a települések változatlanul a mezőgazdaságból, állattartásból, erdőgazdálkodásból élnek, és minden erre alkalmas területet megművelnek. Sajnálatos tény, hogy az egyik legfontosabb tájelem, a szőlő kultúra jelentős módon visszafejlődött, amely a lakosság elöregedésére vezethető vissza.
Az épületek felmérése előtt, egy előre egyeztetett építészeti szempontrendszer alapján, a 2 -2 legjellemzőbb épülete került kijelölésre, melynél fontos kritérium volt, hogy még eredeti állapotban legyen. Az épületek felmérése, és dokumentálása után, 15 részlet: (lélekajtó, ablak, lábazat, oromfal, tornácoszlop stb.) került kiválasztásra. A szempontok szerint, a felmért 2-2 épület, illetőleg a települések épületei kerültek összehasonlításra, meghatározva ezzel a hasonlóságokat, és a különbségeket. Az azonosságok a táj jeleget, a különbségek a két település építészeti sajátosságait erősítik. A települések önálló épületkaraktereinek megőrzéséhez jó alap a megkezdett adatmentés.
A kis települések nem rendelkeznek megfelelő hozzáértéssel, és szakmai erőforrással, hogy a nem elhanyagolandó építészeti hagyományaikat megvédjék, és megőrizzék. Jelen tanulmány egy lehetőséget mutat ennek a problémának a megoldására. Ennek a valós igénynek a bizonyítéka, hogy Nagyszékely támogatást nyert a SAPARD- pályázat keretében a helyi védettségű épületek homlokzat felújítására. Bizonyított, hogy a SZAPARD pályázati pénz odaítélésénél, mind a település önkormányzat, mind a pályázat elbírálói fontosnak tartották a település egységes arculatának megőrzését. Úgy gondolom, hogy a legolcsóbb mód a megfelelő szabályozás megteremtése, amely a helyi építészeti hagyományok alapján a múltból építi fel a jövőt.
Czimondor Katalin
Irodalom
1. Magyarország régiói – Dél-Dunántúl – Tolna megye; CEBA Kiadó, 2005
2. Nagy Béla: A település, épített világ; Lap és Könyvkiadó Kft., 2005
3. Zentai Tünde: A parasztház története Dél-Dunántúlon, Pannónia Könyvek, 1991.
4. Sziklai Zoltán: Múlt és jelen – Nagyszékely 1-2. BalaTON Art, 2007
5. Sziklai Zoltán – Donáth Jordánka Fejezetek a Nagyszékelyi Egyházak történeteiből
6. Dr. Meggyesi Tamás – Locsmándi Gábor: Beépítési típusok Magyarországon; Településtudományi és felsőoktatási füzetek Bp. 1994
7. Csarkóné Kelemen Ágnes: Nagyszékely község Településrendezési terve, 2006
8. Lőrinc Ferenc, Dr Laposa József: Kisszékly Településrendezési Terve 2007
9. Tamási kistérség Turisztikai fejlesztési programja – Helyzetfeltáró tanulmány; Tamási, 2005
10. Tolna megye területrendezési terve: Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Tervezési Igazgatóság – Területi Tervezési Iroda; Budapest, 2004
11. Jacsev Mikolai Lajos: Nagyszékely – Adalékok a Tolna-megyei magyar-német vegyes ajkú falu néprajzához
12. Nagy Istvánné: Miszla Olvasókönyve
13. Meggyesi Tamás:Települési kultúráink; TERC Kft., 2008.
|
