Alcím: Területfejlesztés stratégiai és operatív megalapozása hasonlóságelemzéssel
Napjaink gyakran emlegetett szóösszetétele a területfejlesztés, de mit is takar ez valójában. A területfejlesztés nem más, mint kormányzati beavatkozások sorozata, amely a területi (regionális) fejlődés spontán folyamatait korrigálja…”
Ebből következően a területfejlesztés áthatja a gondolkodásunk egészét a tervezéstől az ellenőrzésig, a stratégiáktól az operativitásig. Ha abból indulunk ki, hogy ezen látszólag egymástól teljesen különböző területek miben hasonlíthatnak (vö. hasonlóságelemzés), akkor mélyen az alapokig kell visszanyúlni: egészen az adat és az eset fogalmáig.
Minden tevékenységünk mögött ott lappanganak a tapasztalatok. A tapasztalatok tények (mérések, megfigyelések), vagyis adatok (vö. tanulási mintázatok), melyeket ok-okozati alapon esetekké formálunk a korábbi tényekhez (inputokhoz) rendelve ezek már átélt következményeit. A tudatos tanulás és az ösztönös megérzések (vö. intuíció, ill. heurisztika) ezen esetek feldolgozását végzik folyamatosan. A hasonlóságelemzés sem tesz mást: a sakk-automaták példájából kiindulva forráskódba foglalja, s így automatizálni igyekszik a tudatos és ösztönös emberi problémamegoldó képességet (vö. tudásmenedzsment). Már itt érdemes azonban megjegyezni, hogy az, ami tudatos, még közel sem bizonyított/helyes. A hasonlóságelemzés bevonása a komplex folyamatok kezelésébe tehát egyben a tudatos (emberi) gondolkodás egyfajta minőségbiztosítását is szavatolja.
Miért éppen hasonlóságelemzés? A hasonlóságelemzés (vö. eset-alapú következtetés) a legősibb, s mint ilyen leginkább univerzális módszer, mely éppen az általános érvényűség erejével bizonyos mértékig elmossa a határokat az operatív és a stratégiai, ill. a tervezői és ellenőri aspektusok között mindent visszavezetve a tanulási mintákat megtestesítő objektum-attribútum mátrixokra (pl. térségi benchmarking alapadatait összefoglaló táblázatokra). A hasonlóságelemzés a szakértői rendszerekkel, a neurális hálózatokkal, a döntési fákkal és a robotikával együtt a mesterséges intelligencia kutatás tárgykörébe sorolható, s mint ilyen a területfejlesztés módszertani innovációját hivatott megalapozni…
A módszertani innováció egyetlen rövid kinyilatkoztatással nem képes biztosítani, hogy az érintett stratégák és elemzők valóban megszólítva érezzék magukat. Így a Vidék Hangja virtuális hasábjain a szerző és munkatársai arra tesznek kísérletet, hogy mélyen gyökerező gondolati alapsémákat visszaigazoljanak, vagy éppen megingassák az ezekbe vetett hitet. A cikk-sorozat első eleme rövid, gondolatébresztő felvetésekkel igyekszik megalapozni a sorozat többi tagját: A cikk-sorozatban megjelenő, a hasonlóságelemzés alkalmazási területeit bemutató esettanulmányoknak nem célja a néhány bevezető sor alatt alig több mint említés (asszociációs) szinten bevezetett sok-sok fogalom közötti részletekbe menő rendteremtés, hiszen a hasonlóságelemzéshez már elegendő a hasonlóságok megsejtése is! A fogalmi rend kialakítása hosszabb lélegzetű tanulmányok és a kapcsolódó online szolgáltatások feladata: pl. lásd link1 alatt. (A cikk-sorozatot kutatási és információs technológiai szempontból az elmúlt 5 évben egy OTKA-pályázat, 2 INNOCSEKK-pályázat és egy Baross Gábor Pályázat alapozza meg.)
A vidék és a hasonlóságelemzés
A területfejlesztés elsődleges érintettje a vidék: A Vidék Hangja bevezető számának hasábjain a szerző tehát arra tesz kísérletet, hogy ezen a ma (nemcsak hazánkban) oly sokat magasztalt és támadott, alapvető fontosságú szakterületen megalapozzon egy quasi automatizált (ezáltal magas minőségi követelményeknek eleget tevő) döntés-előkészítési folyamatot, mely folyamat minden, a fenntarthatóságban és a hatékonyságban érintett szakértő számára a hiteles és közhasznú munkálkodás kereteit tudja biztosítani. A cikk-sorozatban az elméleti finomságok helyett a súlypont a területfejlesztés közismert területein manapság jórészt csak intuitívan kezelt problémakörök módszeres megoldásának felvillantására kerül.
Az adatvagyon-gazdálkodásról: A vizsgált problémák középpontjában a nyitóidézetben (VÁTI) is szereplő spontán folyamatok statisztikai (szocio-ökonómiai) adatainak elemzése áll. Amiről nincs adat (legalább valamilyen módon legitimált becslés), azon jelenségek köre nem képezheti elemzések tárgyát. (Ami eddig nem volt rendelkezésre bocsátható adat-szinten, azt azonban el lehet kezdeni gyűjteni, megfigyelni.) Amiről van mérés/megfigyelés, azon jelenségkörök adatvagyonát úgy kell (mihamarabb) kialakítani, hogy az elemzésekhez szükséges összehasonlító táblázatok quasi gombnyomásra keletkezhessenek.
Jó példa erre (hiszen a XXI. századra már rutinfeladatnak számító OLAP-technológiára alapul) a hazai tesztüzemi adatok hivatalos és jövőbe mutató kezelése: pl. lásd link2 alatt. Sajnos a mai közhasznú adatvagyonok állapota (teljessége, minősége, elérhetősége) inkább elriasztja az érintetteket az elemzésektől, mintsem arra sarkallná, hogy ösztönös, ill. ideológia-vezérelt hipotéziseit nagy elemszámú mintákon igazolja vissza…
A hatékonyságról: S ezzel el is jutunk a hatékonyság, vagyis az egy időegység alatt végzett elemzések kérdéséhez. A területfejlesztés kérdéskörei minden pillanatban hatástanulmányok, előrejelzések sokaságát várják el az érintettektől, s ezen tanulmányok közhasznúsága sem kérdéses már. A tanulmányok közhasznúságát rövid idő belül követheti a mögöttes adatvagyonok közhasznúsága, lévén a tanulmányok megrendelői jogosultak arra, hogy reprodukálható, azaz minden elemi adatot és számításmenetet tartalmazó jelentéshez jussanak hozzá a megbízási díjak fejében. A következő jól belátható lépések ezen adatvagyon-részletek integrálását fogják majd követelni, hiszen miért is fizessen egy-egy megrendelő olyan részfeladatokért, melyek részlegesen már más közhasznú eredményre vezető projektek kapcsán megszülettek és hozzáférhetők. S végül (talán beláthatóan ez sem utópisztikus elvárás) a közhasznú adatok már a keletkezésük helyén és pillanatában olyan szervezettséget és információs technológiai kiszolgálást kell, hogy kapjanak, hogy az elemzési projektekben az adatvagyon biztosításának költsége töredékére redukálódjon, hiszen így már csak a lekérdezések, s nem a gyűjtés, hiánypótlás, ellenőrzés és strukturálás lépéseit kell megfizettetni…
A hatékonyság másik aspektusa az elemzési módszerek közkinccsé válását érinti: Az az elemzési lépéssor, melyet adott probléma kapcsán a szakma legitimnek fogad el, vagyis magát a módszertant nem képes érdemben kritizálni, a közösség számára felkínálandó: lévén, hogy enélkül az adatokból számított eredmények nem reprodukálható az ellenérdekelt felek között. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövő elemzéseit megrendelők akár azt is választhatják, hogy a közhasznú adatok és a közösségileg elérhető elemzési módszerek alapján immár nem outsourcing formájában elemeznek, hanem saját hatáskörben. A mégis kihelyezett kapacitások pedig olyan versenybe kényszerülnek, melyben bizonyos elemzési (bizonyítási) lépéssorok részlegesen vagy teljesen automatizálandók a költségek csökkentése, a tévedhetetlenség biztosítása érdekében. Az elemzések piaca tehát nem mentesül a verseny általános törvényszerűségei alól!
Bár logikailag közvetlenül ide még a fenntarthatóság fogalmának bevezetése tartozna, mégis a szerző számára is előre érezhető az Olvasóban egyre növekvő feszültség a felvetések utópisztikus (?) jellege kapcsán… A fenti gondolatsor minden egyes lényegi eleme (pl. OLAP, online elemzési szolgáltatások, intranetes üzleti folyamatok támogatása, közhasznúság jogalkalmazási kérdései, civil-mozgalmak stratégiái, oknyomozó riporteri attitűdök, szigorú projekt-elszámolás, hűtlenkezelés és korrupció vádjai, stb.) már ma is adott, s lényegében csak a kritikus tömeg elérésének időpontja a kérdés. A kritikus tömeg jelen esetben nem más, mint a fenti gondolatmenet ajánlásként, majd szabványként való közösségi elfogadása…
A fenntarthatóságról: A nyitóidézet spontán folyamatba való kormányzati beavatkozásokról szól. A beavatkozás feltételezi, hogy a spontán folyamatokról legitim módon (azaz társadalmi szinten elfogadottan) feltárható, hol, milyen mértékű eltéréseket, milyen irányba és milyen mértékkel lehet és kell (adott erőforráskészlet mellett) korrigálni?! A célmeghatározás fentiekben körülírt folyamata minden egyes elemzés alapja. Így logikusan elsőként uniformizálandó/ható, automatizálandó/ható. Ha a stratégiák (célok) legitimitása esetleges, akkor minden erre épülő operatív folyamat eredménye megkérdőjelezhető. A területfejlesztés tehát pont olyan kibernetikai probléma, mint például az űrhajózás. A hasonlóságelemzés képes ideológia-mentesen, azaz minimalizált szubjektív behatások alapján az egyensúlyvesztések irányának (s esetlegesen mértékének) feltárására. A hasonlóságelemzés ugyanis nem más, mint algoritmizált ösztön, egyensúlyérzék, adatvezérelt lelkiismeret. A hasonlóságelemzés a valóság tetszőleges múltbeli (és jövőre valószínűsített) részleteinek egymással történő összevetéséről szól. Ezen (számunkra minden fontos és ismert befolyásoló tényezőt tartalmazó mintázataira alapozó) összevetések legkevesebb ellentmondást (inkonzisztenciát) mutató alakzatait tekinthetők (jobb híján) egyensúlyi állapotoknak, s minden, ami a fenti általános elveket sérti fenntarthatatlan, logikátlan, illegitim, korrupt…
A cikk-sorozatba tervezett példák (vö. az elmúlt időszak „botránykrónikájának”) felvillantása remélhetőleg továbbcsökkenti az Olvasóban fokozatosan felhalmozódó feszültséget – érdeklődő várakozássá alakítva azt, így erőteljesen hozzájárulva a közös gondolkodás alapjainak lerakásához:
- Mennyire szubjektív a hátrányos helyzet törvényileg kialakított fogalma? (Valóban a budaörsi kistérségben „legboldogabbak” az emberek?)
- Felismerhetők-e automatikusan egyes támogatási célok/formák mögött ezek anomáliái? (Valóban ott és azok kapnak támogatást, akiket keretfeltételeik a többiekhez képest erre predesztinálnak?)
- Jogos-e adott dinamikusan tekintett szocio-ökonómiai helyzetben egy-egy sztrájk-követelés?
- Mekkora egy térség népességmegtartó ereje a konkurens térségekhez képest?
- Milyen méretű egységek versenyképesebbek a többiekhez képest? (vö. ideális mezőgazdasági üzemméret)
- Egy projektben belül adott (köz)beszerzési alaphelyzetben mely ajánlat (termék, szolgáltatás, alvállalkozó) győztesként való kihirdetése kapcsán alhat nyugodtan a döntéshozó (vö. hűtlen kezelés, korrupció)
- Vagyonelemek értékesítésekor mely ár alatt érheti vád a döntéshozót?
- Melyik munkatárs/alvállalkozó mennyit ér?
- Mit tegyek a tőkevonzó képesség érdekében más térségek adottságainak, terveinek függvényében? (vö. versenyelemzés)
- Túl drága-e a magyar autópálya-építés?
- Túl magas-e a jegybanki alapkamat?
- Hogyan változnak az adóbevételek az adókulcsok csökkentésekor?
- Milyen monitoring mutatók esetén, milyen változások vállalható egy-egy projektkapcsán (vö. előrejelzés)
- Hogyan változik egy-egy jelenség (pl. egészségügyi mutató, borminőség, borkereslet) értéke a jövőben adott beruházás (pl. radar, erőmű) következtében?
- Milyen alternatívákat mutassak be egy változatértékelést elváró pályázatban, s mely győztesként való kiemelése mellett szabad kiállni?
- Mely adatok tűnnek tévesnek objektumok egymással való összevetése kapcsán? (gyanú-generálás)
- Segély vs. munkabér? Milyen személyiségjegyek (egyéb adatok) alapján vélelmezhető, hogy valaki inkább jogosult támogatásra?
- ...
Az első esettanulmányban a hátrányos helyzet fogalmát és a támogatások monitoringjának automatizálását járjuk körül egy TDK dolgozat alapján…
Pitlik László (et al.), SZIE Gödöllő
|
