Termelők és kézművesek

Az orosházi fiatal kistermelő, Szilágyi Szabina tejelő szarvasmarha tartással, -tenyésztéssel és sajtkészítéssel tölti napjait, mindemellett a Gazdaság- és Regionális Tudományok Doktori Iskola hallgatója Gödöllőn, családi gazdaságok vizsgálatával foglalkozik.

A mezőgazdasági termelés akkor áll biztosabb lábakon, hogyha az abból származó bevétel, több tevékenységből származik. Ennek kialakításán munkálkodik egy hódmezővásárhelyi, többgyermekes család, akik Répásháti tanyájukon, tojó tyúkok tartásába kezdtek.

Egyszer volt hol nem volt valamikor a 2000-es évek elején élt két teljesen átlagos, huszonéves fiatal, akik ott álltak a nagybetűs élet kezdetén és az iskolát elvégezve mégsem tudták azt, hogy pontosan mi is az ő útjuk. Nagyon sok dolog érdekelte őket számos területen ki akarták magukat próbálni, de kevés pénzzel a zsebükben nem volt egyszerű akkoriban sem egy működő vállalkozást kitalálni, létrehozni. Akkor még nem is sejtették, hogy a méhészet ilyen fontos szerepet fog betölteni nemsokára életükben.

Bella Judit Orosházán él a kistermelői tevékenysége mellett, a Juci Piac kézművesboltot üzemelteti. A nagyszüleivel óvodás korában már piacra járt, a kertjükben termelt gyümölcsöket, zöldségeket árulták, nagy kaland volt ez számára. Később persze már nem csak kofáskodni kellett, hanem komolyabb feladatokba is bevonták.

A Maros folyó mentén, Kiszombor település területén működik a Szeredi Kft, mely vállalkozás elindult a minimális talajművelést használó mezőgazdasági termelők útján, és céljaik között megjelent a helyi biodiverzitás fejlesztése is.

A népi hagyományok nem csupán múltunk kincseinek őrzését szolgálják, hanem egyben közösségi ragaszkodásunkat is erősítik. Ezek az ünnepélyes események, szokások és ünnepek köteléket szőnek közöttünk, segítve a közösség összetartását. Számos szervezet különíti el magát az ilyen hagyományok megőrzésére és ápolására, mint például Káli Zsuzsanna és családi gazdasága, akik szenvedélyesen képviselik ezt a hagyományőrző szellemiséget.

Egyre több településen – kisebb falvakban csakúgy, mint városokban – ismerték fel az ott élők, hogy van igény a termelői és kézműves piacokra. Az elmúlt pár hétben Bogyiszlón, Pakson, Szekszárdon, Alsónyéken is szerveztek ilyet.

Amikor belépünk a Horhos-völgyi ökobirtok domboktól ölelt, behavazott területére, kicsit úgy érezzük magunkat, mint aki a világ legszebb hógömbjébe érkezett. Arra gondolunk, hogy ez olyan, mint egy megvalósult álom, és kiderül, hogy tényleg az.

Miskolcon, a történelmi Avason járunk, ahol fiatal, lelkes borászok igyekeznek ápolni a hagyományokat és minőségi borokat készítenek a miskolci és környékbeli fogyasztóik legnagyobb örömére. A régi, romos pincék újrélednek, ismét élettel telik meg a közel 800 pincéből álló, egyedi adottságokkal rendelkező pincesor.

Ha van előnyük a nyugat-európai gazdáknak a magyarokkal szemben, akkor a generációról generációra hagyományozódó tudás annak számít. Hazánkban sajnos ez a nagyon is fontos folyamat – mely fontos eleme az identitásképzésnek is – az erőszakos kolhozosítással nagyon sok családban megszakadt.