"A bor készítésének sok jó útja van! Minden út jó, aminek a vége egy egészséges, hibátlan, tiszta ízű bor, és minden bor jó, amely valamely fogyasztó örömére szolgál"- fogalmazta meg alapelvét Koch Csaba. A borotai borásszal beszélgettünk generációkról, szaktudásról, technikáról és technológiáról, fajtáról és termőhelyről, de leginkább a borról.
A Koch család 10 generáció óta művel szőlőt a Hajós-Bajai borvidéken, és Koch Csaba sorsa tulajdonképpen a kezdetektől meg volt pecsételve. Négy éves korában már saját fröccsöspohara volt, melybe nagyapja mindig fél ujjnyi fehérbort töltött, amit aztán annak rendje-módja szerint szódával húzott fel. A papa – aki egyben Csaba példaképe – később sem hagyott fel a terelgetéssel: érettségire két tized hektár szőlőt ajándékozott unokájának. Az unoka pedig nem okozott csalódást: előbb agrármérnöki, majd szőlész-borász szakmérnöki diplomát szerzett.
"Nincs az a jó, amit ne lehetne jobbá tenni" – így szól a 150 hektáron gazdálkodó szakember mottója, mely jól tükröződik a diploma óta eltelt három évtized bámulatos fejlődésében.
Egyszerre volt hazánkban az év bortermelője, illetve Európa legjobb borászata 2019-ben. A Magyar Borakadémia elnöke, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja, és még lehetne sorolni azokat a tisztségeket, melyekkel a borász szakma munkáját segíti és azokat az elismeréseket, melyeket borászként méltán elnyert.
„Messziről indultak az őseim, mire eljutottak Hajósra. Stuttgart környékéről, egy kis faluból érkezett Koch József 1742-ben, aki a Császártöltést alapító 13 család egyikeként. Ő volt a kereskedő a faluban, de természetesen maga is szőlőt termesztett. Paraszt ember volt, hiszen tizenhárom családnak nem kellett hatalmas kereskedés, és boltra sem volt nagy szükség. Én vagyok a tizedik leszármazottja”- emlékezett vissza Koch Csaba, sváb elődjeire. A borotai borász hozzátette, a valamikori 13 családból nőtt ki a ma kétezres lakosú Császártöltés. Nem könnyű feladatot vállaltak, hiszen a néhány kiemelkedő dombot mocsarak vették körül.
A földművesek elsősorban megélni akartak, a szőlő csak plusz bevételt jelentett, ezeket a mocsarakat csapolták le, törték fel és tették termővé.
„Láttam, hogy nagyapám a szorgalmával, igyekezetével szép borokat készít, láttam, hogy a szorgalomnak és a kitartó becsületes munkának komoly pénzügyi eredménye is van. Mindjárt az első évjáratból a jánoshalmi borversenyen nyertem egy aranyérmet, ami óriási lendületet adott. Nagyapám nagyon okos volt, azt mondta, mindenben segít, de helyettem nem fogja művelni a szőlőt. Így nagymamával csak akkor jöttek ki, ha én is mentem, ezzel kényszerpálya állítottak, miközben a közös munkával a munkaműveletek csínját-bínját megtanultam”- magyarázta a szakember, az első ültetvényéről 2700 liter bor jött le, ami már árumennyiségnek számított.
A 90-es években nem volt könnyű fejlődni, főleg akkor, amikor az ország elvesztette az export piacait, Magyarországon kaotikus állapotok voltak, főként a bor minőségének tekintetében, az ezredfordulótól már palackoztam. Az addig eltelt 8-9 év alatt jelentős volt a mennyiségi gyarapodás, a tudásfelhalmozás, így beiratkozott szőlész-borász szakmérnöki képzésre. Hisz a munkában, a szorgalomban, a becsületben, de úgy tartja szaktudás nélkül, csak ideig-óráig lehet valamit sikeresen végezni.
A dolgok nem kellő ismerete olyan kockázatot jelent bármilyen tevékenységnél, ami nagy kockázatot rejt magában.
Ahogy kinőtte a császártöltési pincét, a teljes örökségén szőlőterületeket vásárolt. Eleinte maga dolgozta fel, majd embereket vett fel, ült a traktoron, később traktorost vett fel, de volt a saját pincemunkása is... Korán elkezdett palackos minőségű borokat is készíteni, ami alföldiként abban az időben nagyon nehéz feladat volt. Ma a kvalifikált fogyasztók pontosan tudják, hogy milyen gyönyörű borokat lehet az Alföldön is készíteni, de a 2000-es évek elején ez nem egész így volt. Akkor mindig jobbat kellett készítenie, mindig olcsóbban kellett adnia, mindig el kellett hitetni, hogy ez a bor nagyon jó.
Az embert nem a szavai, hanem a munkája minősíti. Új korszakot nyitott azzal, hogy Villányba került, de néhány év alatt be tudta bizonyítani, hogy nem akarja sem a villányi hírnevet lerombolni, sem túl nagy volument elérni. Nagyon igyekezett, hogy a szőlő és a területvásárlásai során lehetőleg senkinek nem keresztezni az útját.
Ha olyan ültetvényt, vagy olyan termést akartak értékesíteni, amit esetleg korábban más borászat vett meg, elállt a vásárlástól.
Ott is elkötelezett a minőség irányába. „Próbálok becsülettel, a villányi filozófia mentén dolgozni a villányi borainkkal, úgy gondolom, hogy munkánkkal mi is hozzájárulunk a villányi borvidék sikeréhez”-hangsúlyozta a szakember.
Aki hisz a tudásban és a tudományban, annak a szőlőtermesztés konzervatív ágazat, hisz nagyon régi fajtákkal dolgozunk. Egy Kadarka genetikájáról nem tudja senki, hogy ezer éves, vagy ezerötszáz éves. De a világ fejlődik, és hisz a fejlődésben. Tehát keresni kell mindig az új utakat, változik a klíma, változnak az emberek, változnak az ízlések, egyre fontosabb a környezetünk megóvása. Biológus indíttatásából Koch Csaba mindig is természetvédőnek vallotta magát, évek óta nem használ rovarölő szert. Sajnos a fitoplazma megjelenése miatt a kabócát irtani kell, de keresik az új megoldást. Nagyon sok fajtát vizsgálnak tájkísérletben. A szőlőtermesztés technológiában is keresi az új utakat. „Ami talán a legnagyobb áttörés jelentette, boldog szőlőnek neveztem. Bevallom őszintén, amikor ránézek egy olyan szőlőtőkére, amit a gazdája buzgó szorgalmával és a csekély szőlő termesztési tudásával agyoncsonkáz, agyonlevelez, szerencsétlen növényen látszik, hogy mindent elkövetne ő, hogy valahogy fotoszintetizáljon, és hozzon egy kis hajtást, de a szorgos gazda nagy intenzitással nyesegeti a hajtásait, tördeli vissza az ágait, és csodálkozik szüret tájékán, hogy nem akar megjelenni a pohárban a minőség.
Ha mindig azt a részét csonkázzuk, kurtítjuk, amivel a napfényt meg tudja kötni és hasznosítani tudja, akkor ne lepődjünk meg, hogy nem lesz minőség.
Négy év kutatási eredményeként született meg az, amit mindig is tudtam és éreztem. Miről is szól az én termesztéstechnológiám? Ugyanúgy megmetsszük a növényt, csak a zöld hajtásokat hagyom. Nagyon fontos, hogy a kar vagy a hajtások fölött ugyanúgy vannak drótok, amikhez tud kapcsolódni, de szabadon nő bele a növény, és az összezsúfolt lombozattal szemben kapunk egy nagy szellős lombozatot, így a belső hormonjai miatt minden levél optimálisan helyezkedik el. Mintegy 20 százalékkal több a lombtömeg, de a lombozat belsejében is intenzív a fotoszintézis, mert a szórt fény oda is bejut. Mi emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem csak egymásnál tudunk jobban mindent, hanem még a természetnél is”- mutatott rá Koch Csaba, sok minden fejleszthető, hisz vannak új gépek, van új tudás, lehet kutatni, és mindig lehet találni olyan újítást, amivel vagy termés minőséget, vagy mennyiséget tudunk javítani.
A borok mellett a pezsgőkészítésbe is belevágott, s mivel hisz az egészségben, az egészség megóvásában, ezért úgy tartja bort kell mindenkinek inni, aki viszont teheti meg, az igyon 100 százalékos gyümölcslevet.
Maga sem iszik mást, száz százalék frissen préselt gyümölcslevet, vizet és természetesen bort. Innen jött a gyümölcslé készítés, amiből három típust készítenek. Ebben is tetten érhető az az igényesség, ami a borászatban.
Amikor a generációváltásról kérdeztem, Koch Csaba büszkén említi Pálma lányát, aki elindult az úton, a MATE Budai Campusán végzet szőlész-borász szakon, majd elment szüretelni borászsegédként Kaliforniába, onnan Chilébe, tovább Dél-Afrikába. Ezt követően Montpellier-be mesterszakra felvételizett, ott egy évet végzett, és ezzel párhuzamosan Geisenheimben kellett befejezni a tanulmányait. Kint is szüretelt és onnan hozott egy borászt a családba, vele jött a párja, akivel össze is házasodtak, már unoka is született. ”Jelen állapot szerint nagyon jól állnak a dolgok, hisz a családban két, nálam komolyabban felkészült borász van. Ugyanakkor nem mondanék le a három fiamról, persze nem tudjuk még, hogy mi lesz belőlük, Csanád 12, Máté 10 és Csabi pedig 5 éves. Amit létrehoztam, egy embernek nagyon sok, örülnék, hogyha a családon belül tovább vinnék”- fogalmazta meg elképzeléseit Koch Csaba.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu/VINICZAI
Fotó: Bokor Ádám