Az év első munkanapjának reggelén egy meglepetés ajándék fogadta a muzeológusokat – írta a Tari László Múzeum. Egy közel száz esztendős stafírunggal gazdagodott a gyűjtemény.
Hajdanán házasságkötés után a nők a férjük háztartásába költöztek, menyecskesorba léptek. A menyasszonnyal költözött stafírungként annak vetett ágya és ládája, valamint nem minden esetben, de gyakran a háztartási eszközei is. Szekrény, kaszli, díszes párna, dunna, sütőabrosz, törölköző is érkezhetett ilyenkor a menyecskével.
A legkorábban érkező munkatársunk találta meg a kilincsre akasztva egy cédula kíséretében a textíliákat. Az eset nem teljesen egyedi a múzeum életében, hiszen nagyon sokan ajándékoznak számunkra értékes tárgyakat, osztanak meg velünk értékes helytörténeti információkat. Az is rendszeresen előfordul, hogy az adakozó, mintegy „műtárgy-inkubátorként” használva az előteret, becsenget és elhelyezi a tárgyakat. Minden ilyen alkalomnak nagyon örülünk, mert a város lakossága által táplált bizalmat, az intézmény felé sugárzott szeretetet jelenti -mondta Kékegyi Dorottya etnográfus a Sokszínű Vidéknek.
A szakember azt is elárulta, hogy a csomagban öt darab abrosz és egy fésűtartó volt egy cédula kíséretében: „Kiss Valéria stafírungjából, 1930-ból”.
Az öt abrosz közül három nagyabrosz, egy kisabrosz, egy szentelőkendő. Az alapanyaguk vékony pamutvászon, valamint házi lenvászon egyszálvászonból.
A díszítésükhöz különböző technikákat alkalmaztak. Az egyik nagyterítő fehér hímzőfonallal, lyukhímzésssel és azsúrozással gazdagon, középen angyal-motívumokkal díszített. A falra akasztható kefetartóhoz kék hímzőfonalat használtak. A hímzett darabok motívumvilágára a 19. században megjelenő stílus jellemző, egy-egy darabon már több díszítési technika is megjelenik.
A becses ajándékot leltárba vették, mostantól a néprajzi gyűjteményt gyarapítják. Sterilizálást követően az ún. „modulraktárba”, egy a textilek számára speciálisan kialakított raktárba kerülnek, ahol steril körülmények, állandó páratartalom és hőmérséklet biztosított számukra. Itt elérhető a kutatóknak és amint alkalom adódik, akkor bemutatásra kerülnek a látogatók számára is.
Ugyan az adományozó kilétét nem ismerjük, de nagyon hálásak vagyunk neki. Nemcsak a tárgyakért, hanem a számunkra oly fontos információkért, hiszen tudatta velünk, ki és mikor volt használója. Mindemellett a kutatói kíváncsiságnak is hagyott teret, hiszen rögtön felmerült bennünk a kérdés, hogy ki is lehetett pontosan Kiss Valéria, hol élhetet pontosan, kihez ment férjhez – fogalmazott a szakember.
Forrás: Sokszínű Vidék
Fotó: Tari László Múzeum