Alföldi tanyán talált otthonra az Angliából hazavágyó család

majort
2024. 05. 06., h – 11:20

Tamás és Ivett hosszú évekig Angliában élt, ahol mindketten stabil egzisztenciával rendelkeztek. Balogh Ivett kezdetben au-pairként dolgozott, majd jobban megismerkedett a nyelvvel, óvónő képesítést szerzett, és elhelyezkedett egy óvodában.

Geleta Tamás eredeti szakmájában, hentesként dolgozott, szívét-lelkét beleadta a munkába. Nagyon szerette, amit csinál, mégis itthon képzelte el a folytatást. Odakint megszületett Alex is, akinek édesanyja más sorsot képzelt el.

Nehéz döntés volt, hogy hazaköltözzünk. Tíz évet dolgoztam Angliában, mint óvónő. Jött a Brexit, majd a covid, és végül én is rámondtam az áment. Legyen, jöjjünk akkor haza, mert nem szerettem volna, ha a fiunk úgy nő fel, hogy nagyon ritkán látja a családtagokat. Olyan életet álmodtam neki, amilyen az én gyerekkorom is volt a nagyszüleimmel. Úgy gondolom, ezek az apró örömök teszik széppé az életet – mesélte Balogh Ivett a Sokszínű vidéknek.

A dél-alföldi tanyát hosszas keresgélés után találta meg Tamás. Az interneten bukkantak rá az otthonos, kedves kis portára. A tanyát Pista bácsi és Éva néni építette, tőlük vették meg 2022-ben. Azért is döntöttek éppen Mártély mellett, mert itt normális árban lehetett olyan tanyát venni, amire nem kell sokat rákölteni.

Ivett nem akart tanyára költözni, de amikor testközelből megismerkedett a hellyel, már tudta, el tudná képzelni Mártély mellett az életét. Magával ragadta az alföldi táj szépsége, és ma is úgy néz a tájra, az állatokra, hogy szerencsésnek érzi magát, mert itt lakhat.

Bőven akad méhlegelő

Geleta Tamás családjában generációs hagyománya van a méhészkedésnek, a keresztapja és a nagyapja is méhekkel foglalkozott. Kisgyermek fejjel a hobbi szinten méhészkedő édesapjának is sokat segített a ládák körül.

A tanya elhelyezkedése eleve kiváló, hiszen 5 kilométeres körzetben tavaly napraforgó és repce táblák is voltak, így a méheknek nem kellett messzire repülni. A Tisza parton az Ámor akác is nagy számban nyílik, amit a szorgos rovarok ugyancsak szívesen gyűjtenek.

A téli időszakban kereteket készítünk a kaptárakba. Majd lefestjük őket azért, mert készen kell legyenek tavasz végére, nyár elejére az új családoknak. Tavaly júniusban is nagy volt a nyüzsgés a portán. Szinte minden nap akadt egy-egy méhraj, amit be kellett fogni – sorolta Ivett.

2022-ben, miután hazaköltöztek és megtalálták új otthonukat, szinte azonnal belefogtak a méhészkedésbe. Két éve 10 családdal indultak, jelenleg 60 méhcsaládnál tartanak. A távlati cél 100 család, úgy számolták, abból már meg lehet élni tisztességgel, bár azzal is tisztában vannak, hogy jelenleg nem valami rózsás a méhészek helyzete Magyarországon.

Az újdonsült tanyasiak 2023-ban vegyes virágmézet és napraforgómézet pergettek. Azt tervezik, hogy idén vándorolni fognak a méhekkel, az akác virágzásakor Ópusztaszerre készülnek a családokkal.

Több lábon állnak

A tanya gazdái – Éva néni és Pista bácsi – régóta krizantém termesztéssel foglalkoztak. Amikor Ivették megismerkedtek az idős párral, megtanulták tőlük a virágtermesztés fortélyait. Éva néni szívesen megmutatta, hogyan kell a növényeket elültetni.

A szezon júniustól novemberig tart. Az első év tapasztalatai kedvezők voltak, ezért idén is folytatják a termesztést. Ivett és Tamás hosszabb távon lehetőség szerint önellátásban gondolkoznak. Két sátor csemegeszőlőt is ültettek, több tervet is dédelgetnek, de ahogy Tamás mondja, „csak két kezük van”.

Szeretjük magunknak megtermelni a gyümölcsöket és a zöldséget. Nincs is megnyugtatóbb érzés annál, amikor pontosan tudjuk, mit eszünk. Persze, sokat kell tanulni, hogyan is kell egészséges gyümölcsöket nevelni. Mi ezt szívesen tesszük, egy jótékony terápia számunkra a kertészkedés – hangsúlyozta a fiatalasszony.

Egy takaros baromfiudvart is berendeztek a portán, tíz tyúk, egy kakas és két „gyöngyös” mellett két páva teszi teljessé az állományt. Jelenleg négy cica is dorombol a verandán, de ivartalanították őket, mert nem szeretnének további szaporulatot.

Nem bánták meg, hogy hazajöttek

A tízéves Alex nagyon szeret a tanyán élni, barátjával, Borival kedvenc időtöltésük gyíkokat fogni. Tiszában vannak azzal, hogy védett állatok, ezért mindig elengedik őket. Bunkert építenek az orgonabokorban, és nyulakra vadásznak a játék fegyverekkel.

A kis család Angliában egy nyugodt, kisvárosi életet élt. Sok tapasztalattal gazdagodtak, egy egészen más kultúrát és egy idegen nyelvet ismertek meg, de Tamás és Ivett elégedett azzal, ahogy jelenleg élnek.

Nehéz döntés volt otthagyni, amit 18 év alatt felépítettünk, de itt, Mártélyon, itthon vagyunk. Kihívásokkal teli két évet tudhatunk magunk mögött, de úgy érzem, jó úton haladunk, hiszen a cél az, hogy itt is meg tudjunk élni a munkánkból.

Balogh Ivett szerint mindenkit más tesz boldoggá. Van, aki szereti a tanyasi életet, és van, aki nem. Ők egy percig sem bánták meg, hogy ez az életet választották. Több idejük van egymásra, nem kell mindig „szaladni valahová”, ráadásul a természet közelségében élnek, és ez boldoggá teszi őket.

Aki kedvet érez ehhez, nyugodtan vágjon bele. Ha szereti a természetet, az állatokat és nem ijed meg a kihívásokól, akkor miért is ne tenné. Fontos a szilárd elhatározás, mert semmi sem olyan, mint egy városi lakásban. A fűtést, a szennyvíz kezelését, és természetesen az ivóvízellátást is meg kell oldani – vázolta a gazdasszony.

 

Forrás: Sokszínű Vidék/ Tóth A. Péter
Fotó: Balogh Ivett